1. Rész

*Chelsea szemszöge*

Reggel felkeltem és hisztérikusan gondoltam, hogy én ma nem fogok bemenni a suliba, de eközben rájöttem, hogy tegnap volt az utolsó tanítási nap. Felpantattam az ágyból és kinyitottam az ablakot; Az égbolt borult, szürke volt és erősen fújt a szél. Meg kell szoknom London-t. Már régóta itt vagyok, de nem fogható Florida tengerpartjaihoz. Mindegy kikászálódtam a gondolataimból, és megnéztem mennyi az idő. 9:13.. És akkor minden beugrott, szombat van, 15-e és ÉVZÁRÓ, ahova 9:30-ra kell beérnem.Gyorsan előkapkodtam az ünneplőmet, majd rohantam fogat mosni. Miután megvoltam vele szaladtam is le a lépcsőn. Anya ott állt a konyhában és almát vágott össze.

-Jó reggelt kicsim, épp kelteni akartalak. - mondta és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.

-Mégis mikor? -förmedtem rá idegesen, miközben sietve felvettem a cipőmet.

- Hát tízkor kezdődik az évzáród, nem? 

-Igen, de nekem hamarabb kell beérnem.

- És ezt mégis mikor feltételezted elmondani nekem? - mondta, majd felhúzta a szemöldökét.

-Ööö.. hupsz- hadartam valami ilyesmit és már siettem az ajtóhoz, de anya utolért és egy almát nyomott a számba. 

-Anya - motyogtam teli szájjal - Nem szeretem az almát.

-De egészséges - mondta, de én már kint voltam az utcán és unottan sétáltam a sulim felé. Miközben fújta a szél a hajamat, azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, szeretem Angliát.

*Alex szemszöge*

Húzós nap volt, de legalább Zayn-el mentem haza. Amikor hazaértünk Anya mondta, hogy jövőhéten megyünk Írországba, mivel a tegnap volt az utolsó tanítási nap.

-Miért megyünk Írországba? Nagyiék megint elköltöztek? - kérdeztem viccelve, de nem kellett volna, mert igaz volt. 

- Igen, egy hetet náluk töltötök!

- Ti nem jöttök? - kérdezte Zayn?

-Nem csak ti mentek. - felelte apu.

Hát, ez nagyszerű, ugyanis nagyiék annyira kedvelnek minket mint egy fogsort. Én azt is kinézném belőlük, hogy nem nagyon zavartatnák magukat, ha valamelyikünk felgyújtaná magát.

- Holnap reggel kiviszlek titeket a reptérre,szóval menjetek pakolni! - folytatta apu.

*~*

Reggel apu kivitt minket a reptérre és mikor megölelt búcsúzóul, olyan szorosan öleltem át, hogy hátha azt gondolja, hogy akkor nincs mit tenni és haza visz... de nem így történt.

2 óráig repültünk, majd mikor leszálltunk már messziről kiszúrtuk nagyiékat, már ott voltak. Mikor ők is megláttak minket felvették a nyájas mosolyukat és egy-egy puszival köszöntöttek minket. Mikor házukba értünk rögtön le is pakoltuk a cuccunkat Zayn-nel és kikönyörögtük magunknak hadd nézzünk körül. Épp kint nézelődtünk az utcán, amikor zenére lettünk figyelmesek. Megfordultunk a zene irányába. 3 fiú énekelt, de valami iszonyatosan jól. Mikor abbahagyták, Zayn odament hozzájuk.

- Hello, mi a 'zenekarotok' neve? - kérdezte

- Potatoes - mondta a szőke hajú srác.

Hé figyu, nem  zenélhetnék én is egyet veletek? -tette fel a kérdést a bátyám, amit én nem tartottam valami jó ötlenek, mondtam is neki:

-Zayn szerintem ez nem valami fényes ötlet.

-Nyugi Alex, minden rendben lesz - csitított le Zayn, és egy szemforgatással jeleztem az 'együttérzésemet'.

Már neki is kezdtek, és bevallom nagyon tetszett. A szőke srác megkérdezte a tesómat, nincs-e kedve beszállni a bandába, hát kicsit megijedtem... egy utcán zenélő fiúbanda?!

-Hát én Angliában lakok, csak látogatóban vagyunk Írországba. - felelte Zayn és nagy kő esett le a szívemről. 

- Amúgy mi a nevetek? -kérdezte az egyik barna hajú fiú, akit eddig észre sem vettem.

- Én Zayn Malik, ő meg a húgom, Alexandra. - mondta és én intettem nekik egyet. - És ti kik vagytok? - kérdezte Zayn.

- Én Niall vagyok - mondta a szöszi - jobbra Louis, balra pedig Liam. - Az egyik srác nagyon helyes volt, csak nem tudtam eldönteni Liam vagy Louis a neve..

- Ám nincs kedvetek hozzánk költözni pár napra? - ajánlotta fel Zayn

- Zayn nem lakhat nálunk 3 idegen srác! - kaptam idegbajt egy pillanat alatt,

Míg én hőbörögtem Zayn-en, addig ő a fiúkkal elfoglalva. Mondjuk meg is bántam amit mondtam, mert a fiúk ezután úgy néztek rám, mint egy véres rongyra.

Egyszer csak Zayn felém fordult.

- Oké megegyeztünk, hogy alapítunk egy bandát, amiben Harry is benne lesz. - mondta.

- Oké, egy hetet kaptok. 

- Nyugi már, nem lesz semmi baj. - nyugtatott le a bátyám.

A többi napon még sokszor láttam a srácokat, legtöbbször zenekar neveket találtak ki vagy zenét írtak. Végül egész jól éreztem magam. Most már tudom ki Louis és Liam. Yaay!

*~*

A hét gyorsan eltelt, és nem is hittem volna, hogy ennyire megedvel őket. A fiúk úgy döntöttek, hogy haza jönnek velünk, szóval most repülőn ülök 4 őrült sráccal, akik nem bírnak magukkal. A csapatnév még nincs meg, sajnos eléggé furcsa nevek jöttek, (Always eating, HatesSpoons,Carrotboys,Breath-baby) de még Harry ötleté még nem tudjuk, hátha ő megmenti őket.

Niall zenét hallgatva egy mogyit evett, Liam olvasott, Louis pedig répát evett (?), Zayn meg velem beszélgetett. Majd miután a testvérem megunt, szó nélkül elővette a laptopját és filmet nézett, én meg felhívtam Eli-t, a legjobb barátnőmet.

- Uuu, sziia, milyen volt Írország? -ordított a telefonba a barátnőm.

- Rengeteg mesélni valóm van, de előbb mondd meg Harry-nek, hogy van-e kedve beszállni egy dilis bandába! - mondtam

- Okii - válaszolta és egy pillanatra eltűnt a vonalból - Azt mondta, hogy benne, van ha csinálok neki egy szendvicset. - felelte tök normálisan.

- És csináltál neki? - kérdeztem nevetve.

- Nem, de anya már készíti.- mondta és már ő is röhögött.

*~*

Mikor hazaértünk mindent ledobtunk és rohantunk is a Styles-házhoz.

*Eli szemszöge*

Éppen Harry-vel videojátékoztunk amikor csengettek. Nagyon izgatott lettem. Gyorsan megigazítottam a hajam, és kinyitottam az ajtót. Az ajtóban Alex, Zayn és még három fiú állt. Alex bemutatta őket. 

- Eli ők itt Louis, Niall és Liam, és fiúk ők itt Eli és Harry.- mondta.

- Sziasz.. - kezdtem, de megakadt a szőke srácon a szemem, olyan helyes fiú csillogtatta a szemeit rám, és nem bírtam befejezni a köszönésemet, így kínos csend lett, amit végül Harry tört meg.

- És mégis mi lesz a bandaneve? - kérdezte viccelődve